Csincse a hajdani Borsod vármegye délkeleti részén terül el, az Alföld tartozéka. Miskolctól 35 km-re, Mezőkövesdtől 25 km-re fekszik. Közlekedési út köti össze a 4 km-re levő Vattával és a 10 km-re található Mezőkeresztessel. Földúton Emődre és Mezőcsátra lehet eljutni a faluból. A települést átmetszi a Budapest – Miskolc vasútvonal. A 3. sz. főút Csincsétől 5 km-re északra, az M3-as autópálya tőle délre, 2 km távolságban található. A Csincsét körülvevő mikrorégiót ÉK – DNY irányban egy természeti-földrajzi nagytáj-határ választja ketté: az Alföld itt találkozik az Észak-Magyarországi-középhegységgel. Tard, Sály, Tibolddaróc, Borsodgeszt, Harsány, valamint Vatta és Bükkábrány még a hegyvidékhez, Emőd, Gelej, Csincse, Mezőnyárád és Mezőnagymihály már az Alföldhöz tartozik. Ez az alföldi terület az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság középtáj; a Borsodi-Zempléni-síkvidék kistáj-csoport és a Borsodi-Mezőség nevű kistájhoz tartozik. 

Földtani- és domborzati viszonyok

     A megye tájainak története a geológiai ókorig, a hegységképződésig vezethető vissza. A karbontól a triász végéig, mintegy 70 millió éven át a tájat borító tengerből mészkő-, dolomit-, homokkő- és agyagrétegek rakódtak le. A krétában meginduló és a harmadkorban is folytatódó hegységképző folyamatok a tengeri üledékekből alakították ki a gyűrt röghegységeinket, a Bükk- és az Aggteleki-Rudabányai hegyvidéket. A harmadkorban a kiemelt területek lepusztultak, és ennek termékei a környező tengerekben felhalmozódtak. A miocén mocsaras tengeröbleiben a gazdag növényzetből barnaszén-telepek képződtek. A miocén közepén, amikor az Alföld lesüllyedt és a kárpáti hegységkeret kiemelkedett, a süllyedő-emelkedő területek határán nagy repedések képződtek. A Bükkalján hasadékvulkánok alakultak ki, élénk riolit- és dacit lávaömléssel és tufaszórással.

    A pliocénben folytatódott a hegységek kiemelkedése. A negyedkorban a domb- és hegyvidékek több száz métert emelkedtek, míg a megye déli területei tovább süllyedtek. A magasságkülönbség növekedésével megélénkült a folyóvizi erózió felszinformáló tevékenysége. A középhegységek felől érkező folyók a pleisztocénben (jégkorszak) terjedelmes, egymáshoz kapcsolódó hordalékkúpokat építettek. A hordalékkúp-övezet Dél-Borsodtól a Szerencs-patak völgyéig terjedt.  

    A hegy- és dombvidékek előterében képződött hordalékkúp-síkságok enyhén hullámos  térszínek (pl.Borsodi-Mezőség), a hegyvidék felől lefutó folyók és patakok, futóhomokformákkal és antropogén eredetű tavakkal (Mályí- és Nyéki-tórendszer). A hordalékkúpok a pleisztocén végéig az ártéri övezetben is folytatódtak, de a tájon megjelenő Tisza ezeket letarolta. A Borsodi-Mezőség felszinén mindenütt felső pleisztocén kori homok és lösziszap található. Emőd környékén folyóvizi kavics is előfordul. A kb.10 000 éve tartó jelenkorban a természeti folyamatok hatásai mellett az ember is tájformáló tényezőként jelent meg.

   Ásványkincsek tekintetében Bükkábrány környékén lignittelepek alakultak ki. A dél-borsodi kőolaj- és földgázmező készletek mára kimerültek, kitermelésük az 1950/70-es években is csak lokális jelentőségű volt. A Borsodi-Mezőség déli részén jelentős az agyag-, kavics- és homokbányászat.

  Csincse tengerszint feletti magassága 110-120 méter

 
       Talajadottságok

 A hordalékkúp-síkságokon, így a Borsodi-Mezőség északi felében is csernozjom barna erdei talajok, déli részén alacsony termőképességű réti szolonyecek vannak. A Borsodi-Mezőség északi része a megye legtermékenyebb területei közé tartozik. Az itteni talaj többnyire erősen savanyú, alacsony humusztartalmú, agyagos-vályog összetételű. Egyik leggyakoribb típus (30%-ban) a csernozjom barna erdőtalaj. Jelentős a rossz minőségű, szikes réti szolonyec talajok aránya is (30%). A szolonyec réti talajok aránya 19%, a réti talajoké 10%.

     
       Éghajlati jellemzők

    A vidék éghajlata mérsékelten meleg, száraz. Évi középhőmérséklete 9,8-9,9°C, a vegetációs periódusban 17°C. Az ország leghidegebb területei közé sorolható a térség, a -3- -2,3°C januári középhőmérséklettel. A csapadék kevés, évente 560-590 mm, a tenyészidőszakban 330-340 mm. A hótakarós napok száma 36-38.

Szélirányát az ÉK-i, a DNY-i és a D-i szél jellemzi, szinte egyenlő arányban. A közeli Bükk áramlata eső után olykor hűvös éghajlatot áraszt, mert erős szeleinek nincs ellenállása a síkságon. Bevált időjóslásként mondják: „Ha a Bükk felett borul, akkor esni fog, de ha a Tiszánál borul, akkor kiderül”.

   Ezek az éghajlati jellemzők a rövid tenyészidejű, szárazságtűrő, igénytelen növények termesztésének kedveznek.